Prológus

 Bella szemszöge

- Bella, nem értelek. - suttogta Jake megrökönyödött hangon, s elém lépett. Éreztem a testéből áradó forróságot, ami teljesen magával ragadott. Hirtelen ismét egésznek éreztem magam. Olyan egésznek, mint annak idején, Jake-re volt szükségem. És a nyugtató ölelésére, ami olyan forró mint a kályha, vagy talán forróbb.

- Nem is kell hogy érts. - makogtam miközben a falnak préselődtem. - Elég ha elfogadod. - remegtem. Féltem az érzésektől melyek a testemben keletkeztek.

- Azt akarom hogy velem légy, de nem úgy mint eddig. - mondta dühöngve. - Nem érdekel hogy a Cullenék bármikor visszatérhetnek. Mert tudom, mikor Edward visszatér, te már öreg leszel. A gyermekeidnek is unokáik lesznek.

- Fejezd be! - emeltem meg eddig remegő hangomat. Dühös lettem, és éreztem hogy az előttem álló kedves férfi is az.

- Szeretném ha éreznéd amit én is érzek! - mondta miközben felém lépett, ezzel átszelve a köztünk lévő távolságot. Amikor kezei az enyémhez értek, megborzongtam. - Tudom hogy érzed, csak rád kell néznem.

- Nem, Jake. - mondtam hajszál vékony hangon.

- Látom milyen érzéseket váltok ki belőled. - mosolyodott el. - Tudom hogy furcsa, nekem is az. De semmit sem tehetünk az ellen amit érzünk!

- Elég legyen! - suttogtam.

- Inkább nélkülözlek egész életemben, minthogy a szerelmed nélkül éljek!

- Ne csináld ez. - könyörögtem miközben elfordítottam a fejem. Elnézve sötét barna íriszeiből. Félve gondoltam egykori szerelmem aranybarna szemeire, s ekkor ismét meghallottam bársonyosan csengő hangját. Szeret téged! - suttogta mellettem a hang, mire megremegtem. Amikor kinyitottam a szemem, egyszeriben Jake eltűnt, s Edward tökéletes hófehér arcával találtam szemben magam. Csókold meg úgy, mintha engem csókolnál. - kérte tökéletes híggadsággal. Erősen össze szorítottam a fogam, s ajkaim összepréseltem.
- „Que Quowle”! - suttogta immár Jacob öblös hangon. Ajkai hirtelen kerültek egy vonalba az enyémmel. Halkan felnyögtem, azért mert még képtelen voltam dönteni. Maradjak a szép - halvány - emlékek fogja, vagy kezdjek új életet szeretett farkas barátommal? Tulajdon képen mindkét választás jól eső érzéssel töltött el, képtelen voltam új életet kezdeni amikor erősen élt bennem az Edward iránt érzett szerelmem.
Most mégsem hezitálhattam. Tudtam ha vissza utasítóm Jaket, megint napokig nem látom. Viszont ha engedek neki, azzal az Edwardal való szerelmemet vetem meg. Talán Juliának nem volt olyan nagy szüksége Romeóra? Talán képes lett volna új életet kezdeni, Parisal, aki az életénél is jobban szerette? Én voltam Julia, Edward pedig Romeó, Jake Paris. A két szeretett férfi, persze mindkettőt máshogy szeretem. Tán épp ez a probléma. Jacob-ot sosem fogom úgy szereti mint Edwardot.
Végül lehunytam szemeim, s lábujjhelyre álltam hogy befogadjam az éhes ajkakat. Tudtam, ezzel egy új élet kapuja nyilik meg előtte, de még nem voltam rá kész.
Mégis elégedetten engedtem a forró ajkaknak hogy kényeztessék, rég nem érintett ajkam.

Alice szemszöge
- Örömmel látom hogy végre ide szándékoztad tolni azt a nagy fehér seggedet! - méltatlankodtam dühösen. Edward villogó tekintettel nézett, miközben szerelmem erősen magához vont.
- Nem értem mire ez a nagy felhajtás, kedves Alice. - mormogta fogadott bátyám. - Victori visszatért, visszatért. Mit érdekel engem, nekem csak jobb. Remélhetőleg mihamarabb véget vett az életemnek.
- Te barom! - keltem ki magamból. - Nem azért hívtalak ide hogy ezt hallgassam. Csak hogy tudd, nem az én hibám hogy egyedül, védtelenül hagytuk Bellát. - a név fájdalmasan hasított a mellkasomba. Látszott rajta hogy ez az egyszerű, ámde kedves név, nagy hatással van rá.
- Mond kérlek Alice, mi a francért hívtál ide? - kérdezte pépes hangon.
- Azért mert a vörös szuka valójában nem rád, hanem Bellára vadászik! - mondtam miközben kibontakoztam Jasper öleléséből. S Edward elé álltam, kinek arca percről percre nagy változásokon ment keresztül. - Bella hatalmas veszélyben van, és ha nem segítünk rajta az az életébe is kerülhet.
- Muttassd a látomást. - kérte félve. Én engedelmesen tártam elé azt a jövőképet, amitől a mai napig rettegek. - Ez meg mit jelentsen?
- Azt, hogy irány Forks! - suttogtam. - Különben életed szerelme, a legjobb barátnőm, meghal. - az utolsó szónál mindketten össze rezzentünk, a félelemtől.
- Valyón nevezhetem még annak, azok után amiket átment? - kérdezte szemlesütve.
- Ezt csak tőle tudhatjuk meg! - feleltem s elfintorodtam. Ugyanis rettegtem hogy talán Bella mindenkit meg gyűlölt a Cullen családban.
- Ez elég biztatóan hangzott. - makogta, s futásnak ered. Még egyszer elordíotta magát hogy szóljak a többieknek, mert visszatérünk Forksba. Mielőtt még feleszmélhettem volna, ismét egy látomás lepte ell elmémet. A kezemben lévő mobil készülék csattanva találkozott a földel. Éreztem Jasper meleg érintését, miközben erősen tartott.
Egy barna hajú csodálatos kinézetű férfi jelent meg előttem. A kép kissé vakfoltos volt, de tökéletesen kivettem testének szépségét, arcának helyességét. Bronz barna bőre úgy csillogót a napfényben mint ezernyi drága kő. A szemeit nem láttam, mert sötét árny lepte el.
A testemen bizsergés száguldott végig, s elernyedtem. Immár lentről néztem fel az izmos férfira. - nem mintha eddig nem így szemlélhettem volna őt. Furcsa érzésekkel vergődve ismét a valóságban találtam magam.
- Mit láttál? - kérdezte félve Jasper.
-Victoria.
- Victoriát?
- Igen! - feleltem a hazugságot.

„Que Quowle”! - ( Fordit: Maradj velem, őrökre! )

Hát ez lenne a Prológus. Valami, bevezető félének akartam. Amit ebben a részben olvashatatok, az csak egy kis bevezető volt. Nem igazán hat ki a történet folytatására. Mind a négy főszereplővel találkozhatatok, egyenlőre még nem párokban. De mint mondtam ez még csak a bevezető;) Remélem megér egykét megjegyzést. Ha igen, kérlek írjatok!
Bejegyezte, s írta: BessAngels