4.fejezet - Sebek

 Sziasztok! Meghoztam a fejezet-et és ma még egy kicsit sem késtem. Ellenkezőleg. Felkészítenék mindenkit, hogy ennek a fejezetnek Jacob a főszereplője. Bár ez nem jelenti azt hogy szegénykém jól is fog járni:( Igazság szerint én Jake-t is szeretem, de ez a történet nem neki van ,,fenntartva,,. Itt Edward a féistn szerelmes:D Sok komit. S jó olvasást. Tündi: Ma egész nap fent leszek MSN-en, majd írj rám.


Bella szemszöge

Néhány másodpercig hallgattam, de látva Edward változó arcát, kissé ledermedtem. Hogy is magyarázhatnám el Jacobbal közös kapcsolatunkat, amikor még én sem vagyok 100%-ig biztos benne miként érzek iránta. A legjobb barátom, aki rossz érzéseket táplál irántam. A rossz alatt pedig azt értem, szerelmes belém. Amit persze sosem mondott, de ahogy hozzám ér, ahogy mellettem mozog, s ahogy csókol, csak erre következtethetek.

- Miután elmentél, furcsa ötleteim támadtak, amikhez Jake segítsége is kellet. - makogtam az igazságot. Azt a rész kihagytam hogy gyakran őt láttam, sőt még a hangját is halottam, ez így elég furcsának tűnik. - Hamar ráébredtem milyen jó barátra leltem benne, s most már a legjobb barátomnak nevezhetem őt! - nem többnek - döntöttem el végre magamban. Edward furcsán fürkészte az arcom, végül csak annyit mondott.

- Bárcsak láthatnám a gondolataid, akkor biztos lehetnék benne hogy Jacob csupán egy "jó barát ". - suttogta, s halványan rám mosolygott.

- Nagyon szeretlek, Edward. - mondtam komolyan nézve szerelmemre.

- Tudom, és ennek én örülők a legjobban, de mély sebet hagytam benned, s talán Jacob közelebb áll most hozzád, mint én valaha is. Ő volt az aki befoltozta az általam keletkezet sebeket. - mondta bűnbánó hangon majd elfordította tekintetét. Szinte biztos voltam benne hogy megint elkezdte magában az önostorozás. Félve néztem aranybarna szemeibe, miközben előre hajoltam. Kiss tétovázás után, nyomtam ajkaim az övére, amikor viszonozta a csókot, kissé megnyugodtam. Amikor magához ölelt, csak jobban éreztem mennyire vágyom rá, a közelségére.
- Nem szeretem amikor ön ostorozod magad. - vallottam neki csókunk után. - Csak arra kérlek, hagyd most.
- Rendben, igazad van. - mondta majd felmordult. Meglepettem emeltem fel a fejem, s néztem immár fekete szemeibe. Összerezzentem arca láttán. - Azt hiszem kár volt emlegetni, itt van Jacob Black. És nincs valami jó kedvében.

Jacob szemszöge
Még mindig Embry szavai égették az elmém, amikor farkas alakban Bellához siettem. Mikor megtudtam hogy Cullenék visszaérkeztek, már tudtam hogy baj van s hogy talán végleg elvesztettem őt. Annyi meg próbáltatásomba került hogy idáig eljussunk. A szívem hasadt bele a fájdalomba, már csak ha arra gondoltam ők ketten esetleg a házban enyelegnek. Mérhetetlen düh tartott rettegésben, miközben bevetettem magam az erdőbe. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy közeledtem, Bella házához. Egyre intenzívebben éreztem a vérszopó mocskos szagát. Erősebben mint határunk oldalán. Még mindig bosszantott hogy sikerült, úgy bejutnia, hogy még csak észre sem vettük. Ez nagyon bosszantott, és ennek hangot is adtam.
Ahogy elértem az erdő szélét, ember alakba változtam s így léptem ki a nyílt utcára. Bella szobájában égett a villany, de jobbnak láttam az ajtón keresztül belépni. Első gondolatom az volt hogy engedély nélkül belépek, végül a kopogás mellet döntöttem. Vissza fojtott lélegzettel vártam hogy a szeretet lágy kinyissa az ajtót. Nagy sóhaj hagyta el a számat amikor Bella csóki barna szemeivel ütköztem. Hallottam ahogy a szívem hevesebben kezd verni, s elpirult. Boldog mosolyra húztam a számat, látva ismét mit váltok ki belőle. A mosoly lehervadt, amikor megéreztem a vámpír szagot, a bűz elviselhetetlen volt, de kevésbé mint a szúrás a szívemnél.
- Jake. - lehelte miközben előre dőlt. Nem úgy látszott mintha bármit is szeretett volna mondani, de azért elkezdte. - Én...
- Kérlek, engedj be! - mormogtam, s szó nélkül beléptem miközben lágyan arrébb tessékeltem. Nem volt meglepő amikor a vérszívó sötét szemeivel találtam szembe magam. Az ajtó előtt állt, s teljesen a falhoz tapadt. Arca megkeményedett a dühtől, tekintete pedig kivehetetlen volt. - Remélem tudod mi jár annak aki megszegi a szerződést. Te pedig egymás után követet el, a hibákat.
- Milyen szerződésről beszéltek? - szólt közbe Bell s én mit sem törődve vele folytattam.
- Ne tudd meg mivel jár az hogy átmerted lépni a határunkat, elintézem hogy felbontsák és akkor a saját kezemmel végzek veled. - keltem ki magamból. - Az hogy vissza jöttél, csak azért hogy átváltoztasd a lányt akit szeretek, csak tetézni fogja. Hidd el hogy végzek veled mielőtt akár egy kicsit is hozzá érhetnél.
- Sajnálom! - suttogta fogcsikorgatva. - Legközelebb hagyom hogy meghaljon a lány akit szeretsz! Vagy mégsem. Bármikor újra megtenném. - egy pillanatra Bellára sandítottam, aki rák vörös arccal állt lehajtott fejjel.
- Idióta. - morogtam. - Mit csináljak veled, ha te mindig halál közeli élményben vagy? Nem lehetek melletted minden percben. - itt ismét Edwardra néztem. Pedig szerettem volna, mindennél jobban szerettem volna mellette lenni, minden egyes percben.
- Köszönöm, Jacob az eddigi segítséget, köszönöm hogy életben tartottad Bellát. De most már itt vagyok, és addig nem megyek sehová, míg ő nem küld el engem. - mondta egy szuszra, a vérszívó. Reménykedve néztem Bellára, pedig nagyon jól tudtam hogy semmi esélyem rá hogy elküldje. Minden esetre látván Bella fürkésző pillantását, reménykedni kezdtem. Furcsán néztünk egymás szemére, s egy pillantra reménykedtem benne hogy - mélyen, nagyon mélyen - ő is szerelmes belém. Csak hogy Edward iránti eszelős érzései mind ezt elfedik az elméje elől.
- Meg sem kérdezem hogy döntöttél, biztos vagyok benne hogy nem mellettem. - mondtam összeszorított fogakkal, fájó szívvel. - Még az a csók sem változtatott semmin? - ekkor a vérszopó felszisszent, ekkor Bella félve rá nézett, ezzel megszakítva szemkontaktust.
- Jake... - ismét rám nézett,  üveges tekintettel meredt rám, amitől megijedtem. Testem remegve cselekedett s lépett előre hogy megérinthesse Bellát. Hogy én, megérinthessem életem értelmét. Vágyam egyetlen forrását, a lányt akiért mindent megtennék, ő még sem kér belőle. Kezeim a derekára siklottak, ekkor minden más megszűnt, csak ő létezett. Teste beleremegett az érintésembe. Még el is mosolyodtam volna, ha nem készült volna totálisan meg semmisíteni. Erősen az ajkába harapott majd rekedten folytatta. - Szeretlek. - de nem úgy ahogy szeretném. - futott át egy pillanatra a gondolataim közt, végül mégis tönkretesz ez a nő. - De... nem kérheted hogy válasszak közületek, nem bírnám meg tenni. Szeretnék a barátod maradni, csak a barátod... Edward a szerelmem... nem kérheted azt hogy küldjem el...
- Azt hiszem minden jogom meg van ehhez a kéréshez. - helyesbítettem fennhangon s előre hajoltam hogy érezze a közelségem. Teste egy pillanatra meg is remegett. - Viszont ha azt mondod marad és nem küldöd el, azzal engem bántasz. Hát nem veszed észre mennyire szeretlek? Nekem nem kell a barátságod, nem akarok szenvedni, nem kérheted tőlem.
- Jacob.
- Nem érdekel Bella, senki sem érdekel! - suttogtam magamhoz húzva, ekkor valaki felszisszent mögöttem. - Ő egy szörnyeteg és látom te ezt nem érted. A különbség kettőnk közül, igen egyszerű. Én ember vagyok, ha félig is de ember akinek dobog a szívem, meleg - szinte forró - teste és szerelmes beléd. Ő velem ellentétben veszélyes és vámpír, aki bármikor kiszívhatja a véred. Talán szeret, de ez néha nem elég.
- Pontosan, ez néha nem elég. - mondta Bella félre hajolva tőlem. Makacsul elhátrált, majd Edward mellé állt, ezzel engem teljesen összetörve. - Szeretlek, de Edward nélkül nem tudok élni. Szeretni néha nem elég - élve a te szavaiddal.
-  Bella, kérlek. - rekedt és záraz volt a hangom.
- Jacob. - suttogta amikor felfedezte a számomra semleges könnyeket az arcomon. Erősnek akartam tűnni, pedig még életemben nem voltam ilyen gyenge mint most. Kiszolgáltatottan álltam az előszoba közepén arra várva hogy szerelmem engem válasszon. Aminek persze mindig is kevés volt az esélye.
- Nem hiszem hogy sokat tehetnék még... - suttogtam szárazon. - Talán csak annyit hogy szeretlek, és mindig várni fogok rád, amíg csak élek. - nehézkesen ejtettem a szavakat s amikor Bella mozdult egy pillanatra reménykedni kezdtem végül csak a kezemért nyúlt s az arcához szorította.
- Nekem ez éppen elég... - suttogta miközben hozzám bujt. Érezvén testét a karomban, hihetetlen erővel töltött el, még akkor is ha tudom örökre elvesztettem. - Kérlek, Jake. Maradj a barátom...
- Tudod hogy lehetetlen. - feleltem rá sem nézve. A szívem darabokra szakadt, és ez csak arra volt elég hogy sebekké olvadjanak össze a darabok. Szándékosan nem kerestem a csoki barna szemeket, hisz tudtam hogy az csak megzavarna. Túlságosan is.
- Szeretlek. - nyögte ki, de tudtam hogy ez sem elég. Most már nem. Ha ezt akkor mondja ki miután megcsókoltam, tudom hogy ez enyém lenne. De már Edwardé.
- Tudom. - mondtam majd elindultam kifelé. - Vigyázz rá. - ezeket a szavakat már Edwardnak intéztem. Tudtam, nekem már nincs több dolgom itt. A lány akiért eddig mindent megtettem, hatalmas sebeket vágót a szívembe, végleg.

Bella szemszöge
-Jake. - nyögtem miután legjobb barátom átalakult nagy vörös bundás farkassá majd eltűnt  a sötét erőben. Nem volt időm sok mindenre, mert épp ekkor apa autója parkolt a felhajtón. Edward gyors csókot nyomott az ajkamra s felment az emeletre, míg én elintéztem hogy apa jól lakhasson, majd elintéztem az emberi teendőimet.
Végül álmosan dőltem Edward mellkasára.
- Szereted őt? - kérdezte váratlanul.
- Igen...
- Mint egy barátot...vagy...
- Jake a legjobb barátom. - mondtam rá sem pillantva.
- A gondolatai alapján ő nem így gondolja, s néha volt bennük valami ami miatt még én is kételkedőbe estem. - suttogta meg gyötört hangon.
- Elég. - kértem. - Inkább beszélgessünk másról, mondjuk arról az Adamről és Deanről.
- Nem. - kuncogta. - Inkább most aludj, alig bírsz ébren maradni, szerelmem. - ajkait lágyan az enyémre nyomta, ami persze csupán egy másodpercig volt ajkaimon. Ezalatt az idő állat, erős bizsergés kerített hatalmába, a lángokkal küzdöttem. - Jó éjt, Bella. - már beszélni is képtelen voltam. Edwardnak igaza volt, az álmosság hirtelen csapott le rám. Álmomban ismét Edwardal voltam...
Hamarosan elérkezett a forró reggel, amit meglepetéssel fogadtam. Egyedül Edward hideg teste emlékeztetett arra milyen időnek is kéne lennie. Mosolyogva néztem a már jól ismert aranybarna szemekbe, s félisten arcra ami most kisimultabb volt mint tegnap este.
- Jó reggelt! - mosolygót szélesen s homlokon csókolt.
- Reggelt. - viszonoztam majd felkuncogtam a gyomromba markoló érzéstől. Boldogság öntött el hogy ismét ilyen helyzetbe kerültünk, annyi borzalmas idő után. Már csak egy valaki hiányzik a képből...
- Hogy aludtál? - kíváncsian felhúzta a szemöldökét, jelezve hogy nagyon érdekli.
- Mielőtt bármihez is hozzá fognánk, elmegyek lezuhanyozni és fogat mosok. - mondtam mire Edward felnyögött. Szemeit behunyta egy másodpercre majd a levegőbe szimatolt.
- Te vagy a legszebb illatú lányka, kora reggel. - kuncogta halkan. - Nem értem miért kell folyton a tisztálkodáson gondolkozni, hidd el ha szörnyű szagod lenne, akkor szolnék.
- Nem, te akkor se szolnál. - mosolyogtam majd kiszálltam az ágyból. Edward ellenkezett egy kis ideig, de látván hogy nem engedek neki, kuncogva elengedett majd gyorsan a fürdőszoba felé vettem az irányt. Végig éreztem magamon a pillantását, még akkor is amikor tudtam már rég nem figyelhet. Amint meg volt a reggeli tusolás, majd fogmosás, végül a fésülés, kissé kellemesebben éreztem magam amikor a karjaiba zárt. Mosolyogva szimatolt, mig végül csak annyit mondott.
- Illatod senki sem szárnyalhatja túl, csak te magad. - bársonyos hangja a szívemig hatolt. Sosem éreztem magam még ennyire biztonságban, soha. Szerelmes szavai, csókjai, ölelése, hatalmas erőt adott nekem. A szívemen lévő varrás nyomok - ami Jacobnak volt köszönhető, hogy még egyben volt - mos teljesen eltűnt, és végre fájdalom mentesen élvezhettem Edward társasgát. Viszont a tudat, hogy Jake azokon megy keresztül mint régebben én, rondított mindenen.
- Apa ma nem lesz itthon, Harry temetését intézi. - mondtam furcsa hanton beszélve. - Tegnap mondta.
- Ki volt ez a Harry? - kérdezte végül, pár perces szünetet hagyva.
- Apa egyik legjobb barátja, Jake apja után. - kezdtem, de meg is bántam. Miért nem mondtam egyszerűen Billy-t? Már megint Jakehez kötünk ki, és ez bosszant. Amikor mindig vele voltam, csak Edwardra tudtam gondolni,, és arra hogy bántom őt a közelségem miatt. Most pedig minden forditva volt. Csak rá tudtam gondolni és féltem ezzel Edwardot bántom.
- Már megint az indián srácnál tartunk. - mormogta majd kicsit elengedett, aztán mégis gyengéden magához vont. - Szeretném ha nem találkoznál vele többet, mert féltelek. Tegnap is majdnem neked rontott.
- Ezt most komolyan kezded? - kérdeztem sértetten s mire feleszméltem már Edward csípőjén voltam, s ő alattam nézett fel rám. - A tegnapi után még nem jöttél rá hogy Jacob nem akar többet látni? Meg már amúgy is megmondtam tegnap hogy nem ti mondjátok meg nekem mi helyes, tudom én magam is.
- Neki máshogy fogalmaztál. - nyögött fel a furcsa helyzetünkön. Amikor jobban megnéztem az ülő helyzetemet én is felnyögtem zavaromban. Sosem voltam még ilyen közel ahhoz hogy megbolondítsam Edwardot. Most még sem éltem vele, inkább lehajoltam és arcon csókoltam majd lekászálódtam róla. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle. - Most hova mész? - suttogta utánam, meg sem várta a válaszom s már mellettem volt. Kezei a derekamra csavarodtak. - Köszönöm. - lehelte majd csókot nyomot a nyakamra.
- Enni megyek. - mondtam. - Kicsit még meg kell szoknom hogy ilyen hatással vagyok rád.
- Te mindig is ilyen hatással voltál rám. - kuncogta miközben a karjába kapott és leszaladt velem a földszintre.
- Edward! - sikoltottam mosolyogva s mikor leértünk játékosan a felső testébe bokszoltam, amit - mivel nem volt nagy ütés - meg sem éreztem. - Ez hirtelen jött! - vallottam be.
Edward tojásrántottát készített nekem, majd öntött egy kis narancs levet. Majd figyelte ahogy befalatozom a forró falatokat. Nem igazán szerettem ha néznek evés közben, de most felettébb jó érzéssel töltött el.
- Szeretném ha evés után átjönnél hozzám. - mondta miközben az üres tényért mosogattam. - Alice és Esme is látni szeretne, a többiekről nem is beszélve.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam, féltem a saját válaszomtól. Végül azt feleltem ami a nyelvem hegyére jött...

Írta s bejegyezte Bess